Az élet árnyalatai

Sziasztok, egy ideig most nem tettem közzé írást, de a ragyogó idő sok-sok vidámságot és megírni való élet árnyalatot hozott :)! Remélem Nektek is nagyon sok pozitív élményt hozott ez a tavaszi időszak és még fog hozni folyamatosan. Ezért szóljon 5 percesem a napsütés fantasztikusan jótékony erejéről!

Egy perc Napsütés

 Zakatol és forog ez a gyors világ körülöttünk. A munka, a kelés, éjfél után, takarítás utáni fekvés. Sok-sok kávé, papír, szöveg, rohanás a busz után és egyéb. Megannyi szép, és nehéz, feldolgozásra váró élmény egy nap! Kész leszek időben? Elérem? Utolérem magam még estig? A friss zöldséget be kell szerezni még juszt is! És aztán kezdődik az egész másnap: a nyüzsgő, forgó színes világ kavalkád. De ma sütött a nap. És én loptam egy saroknyi percet a kör alakú mindenségből és leültem a fűbe csendben, szemben a nappal. Behunytam a szemem, és hallgattam a kertet. A méh, a bogár és madár mind arra jár, nyomot hagy, él, dalol és zümmög. És én nagyon de nagyon élvezem, ezt az egy percnyi lopott, boldog napsütésnyi időt!

Nyikoletta

Szerettem volna a költészet napján egy minél pozitívabb tartalmú 5 percest megmutatni. Ez, amelyiket most választottam, arra biztat, hogy folyamatosan dolgozzunk magunkon, hogy az égtől kapott ajándékot, amely mindenképp jön, képesek legyünk méltón elfogadni. Sok-sok pozitív élményt, ezen a szép napon!

Kérdőjelekkel telítetten 

(Jóllakottan, telve-telve)

Az első mondat vontatottan, stílszerűen természetesen egy kérdőjel: … ? … Az írásjelek, és gondolkodásunk Alfája és Omegája. Hányszor tesszük fel ugyanazt a kérdést: mikor, hogy, miért és újra miért?

Hát miről írnék másról, mint mindig és mindenkor: a találkozásról, az élet kérdőjeléről. Megismertelek és megkérdőjeleződött a létem. Eddig valahogy éldegéltem, pusztítottam és építettem, homokot mostam a patakban, és most, most: aranyat leltem. Csak hát a kincs morfológiájában az allomorfok labirintusszerű szövedékében, a kincskeresés szenvedélyes izgalmában elfelejtettem mi is volt a kiindulás: a morf. És lehet, lehet, hogy annyira akartam a kincset, a fényes, szikrázó követ, hogy mikor kezemben tartottam, megijedtem: felérek én hozzá, tényleg lehet részem ez a gyönyörű érték, a kincsem? Félrevonultam egy békés tisztásra a patak partjáról, egy világos rétre és néztem, néztem a kincsem: beleszerettem. Szép volt, sugárzott nemes volt és törékeny, büszke fénye megigézte lelkem. Félve őrizgettem, és egyre-egyre gyötrődtem: nem én vagyok a megfelelő őrző a számára. Nem érek fel hozzá, nem tudok lemondani kicsinyes szenvedélyeimről, önpusztító létem nem elég, hogy boldogságot tartsak: megőrizzem a kincset. Így egyik nap felkeltem a rétről és visszavittem a fényes követ, vigyázva féltve oda dobtam vissza hol leltem és biztos voltam benne, hogy a patak majd egy bátor, nemes kézhez sodorja, ki tudja mi a dolga.

Titkon azt reméltem, utunk találkozik még, és az idő alakítja kezem, hogy simítására a kő boldogságot leljen. De addig mostam éjt nappallá téve a homokot a patakban, bölcsen, tudva nem oly könnyű a kincsvadászok sorsa. Reméltem, hogy a nap, a szél, a réten eltöltött kedves pillanatok alakítják zabolátlan, önpusztító, bűnös lelkem és tudtam, én vagyok az egyetlen a patak folytonos látogatói közül: ki nem akar igazán kincset lelni.

Nyikoletta

Mindenkinek van egy példaképe. Steve Jobsnak Bob Dylan, nekünk Ő.

Óriási kincset adott a világnak, és kitartása, gondolatai, életműve megihletett egy 5 percest.

Szóljon 5 percesem a kitartás fényében!

Bob Dylan, Steve Jobs … Times are  A changing

 Ma vesztes vagy, holnap győztes lehetsz … az idők változnak! Jusson eszedbe, mikor padlón vagy, egy erős ütéstől, egy rossz lépéstől, egy botlástól vagy megtévesztéstől. Jusson eszedbe, mikor boltba mész, és alig tudod megadni az árát, vagy a szobádban nincs már áram. És a sötétben csak a monitor serceg, a szomszédhoz csatlakoztatva a gépet, mely téged, abban, hogy újra győztes lehetsz, éltet. És a tested meghosszabbítása és a lelked fénye most ez a vibráló, szikrázó, örök vidám monitor, mely átveszi gondolataidat és sugaras köntöséből a világ elé varázsolja majd. Maradj éhes, maradj bolond! Írd meg a napot, mikor a vesztesből győztes leszel, az érzést, a pillanatot, a mindent betöltő végkövetkeztetésként levont: jól megérdemelt igazságosságot! És mikor éhes vagy, az éhségtől bolond és még nem lettél győztes, a monitoron keresztül Bob Dylan szólít meg rekedtesen: és te újra belevágsz.

Nyikoletta